Proverbs 25

1Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei. 2Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni. 3Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

4Távolítsd el az ezüstből a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek: 5Távolítsd el a bűnöst a király elől, és megerősíttetik igazsággal az ő széke.

6Ne dicsekedjél a király előtt, és a nagyok helyére ne állj;

7Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes előtt, a kit láttak a te szemeid. 8Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.

9A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd; 10Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.

11[Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige! 12[Mint az] arany függő és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intő a szófogadó fülnél.

13Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik őt elbocsátják; mert az ő urainak lelkét megvidámítja. 14[Mint a] felhő és szél, melyekben nincs eső: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.

15Tűrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

16Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt. 17Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyűlöljön téged.

18Pőröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen. 19[Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.

20[Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívű ember előtt.

21Ha éhezik, a ki téged gyűlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet; 22Mert elevenszenet gyűjtesz az ő fejére, és az Úr megfizeti néked.

23Az északi szél esőt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv. 24Jobb lakni a tetőnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.

25[Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földről való jó hírhallás. 26[Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfő, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz előtt ingadozik.

27Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsőségét keresni dicsőség? [Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az ő lelkén!

28